Születése után 3 hónapig sírt egyfolytában és bár ez abbamaradt, a heves sírásrohamok időről időre visszatértek. Fél éves korában már látszott, hogy a mozgásfejlődése is elmarad, nem fordult át, nem kúszott, nem mászott. Ekkor kezdtünk el a Korai Fejlesztő Központba járni TSMT tornára.

A mozgás elkezdett beindulni, de továbbra is éreztem, hogy valami nem stimmel a gyermekemmel. Két és fél évesen még nyoma sem volt a beszédnek, csakis kegyetlen sírással kommunikált, a legváratlanabb helyzetekben érkeztek dührohamok, híre-hamva sem volt a szobatisztaságnak. Az anyaság rémálommá vált, minden felmérésen lesújtó elemzéseket kaptunk, és azzal ijesztettek rám, hogy fennáll az autizmus gyanúja.

Ekkor ismertem meg Andit, aki az első felmérésen megállapította, hogy a fiam egy 1 éves szintjén áll fejlettségben. Fájdalmas volt az őszintesége, de nem volt más út. Belekezdtünk egy intenzív terápiába. Szinte minden nap tornáztunk. Karácsonykor, nyaraláson, sok sok sírással küzdelemmel. Andi sokszor maga tornáztatta Istit mert nem volt segítségem, de ha kellett, gyógytornász tanulókat küldött hozzám, akikkel folytatni tudtuk a napi tornákat.

Egy évvel később Isti egyik napról a másikra szobatiszta lett és bekerült az óvodába, ahol pár hét alatt a beszéd is tökéletesen elindult. Nem volt szükség speciális - problémás gyermekek részére való - óvodára, ahogy azt korábban mindenhol javasolták. Andi kitartott amellett, hogy csakis normál intézmény jöhet szóba, pedig sokszor már én sem hittem, hogy ő ott megállja a helyét. És láss csodát, Budapest egyik legjobb iskolájába került 7 évesen, ahol kitűnő tanuló lett. Az én autistának tartott, "problémás" fiam, akiről sokan lemondtak volna.

Aztán eltelt ismét pár év és az 5. osztályban jelentkeztek magatartásproblémák, és egyre több 4-s is becsúszott, otthon pedig kezdett pokollá válni a légkör a feleselés miatt. Először a kamaszkorra fogtuk, de aztán valami azt súgta, keressem meg újra Andit. A felmérés még mindig idegrendszeri éretlenséget mutatott, amit az intelligenciájával Isti 4 évig kompenzált az iskolában, de újra megmutatkozott a fejlesztés szükségessége.

Immár több mint egy éve tornázunk újra, ami nem mondom, hogy nem embert próbáló egy 13 éves kamasszal, de a magatartási gondok elmúltak és újra kitűnő a bizonyítvány. Elmúltak a feszültségei és ismét élvezi a sikereket, én pedig az anyaságot:) Nem tudom mi lett volna velünk Andi nélkül.....de az biztos, hogy most nem terveznék újra gyermeket. És valószínűleg nem élnénk most egy boldog családban, harmóniában, és nem tudnám őszintén mondani, hogy mekkora boldogságot élek meg az anyukájaként.

Szóval ha lesz még babánk, pár hónaposan Andinál kezdünk, hogy többet ne ismétlődjön meg a kálváriánk. Nem tudok elég hálás lenni a Sorsnak és Andinak, hogy ő kezelte a fiamat. Nagyon sok további sikert kívánok neki és a fejlesztő házának, mert fantasztikus munkát végeznek.

Katinka 2023.01.