Kedves Sorstársak!

Tudom, nagyon sokan vannak olyan helyzetben, hogy megtapasztalják, gyermekük, unokájuk nem a megfelelő ütemben fejlődik. Ha van testvér vagy hasonló korú gyermek a rokonságban, vagy a bölcsődében, óvodában, netalán az iskolában, naponta szembesülhetünk, hogy gyermekünk nem ott tart ahol kortársai. Nem úgy beszél, esetleg még nem is beszél. Mozgása ügyetlen gyermek benyomását kelti. Elemi mozgásai kúszás, mászás hiányoznak vagy szabálytalanok. Figyelmét nem tudja összpontosítani, mindenbe belekap, de nem tudja végigcsinálni tevékenységét. A mesekönyveket, még a vastag lapúakat sem tudja lapozni, de nem is igazán érdekli, nem köti le. Utasításokat nem érti, nem figyel rájuk.

Örökös szívfájdalom, hogyan is segíthetnénk rajtuk. Én is így voltam az unokámmal. Tavaly novemberben, három évesen még nem beszélt, mozgása összerendezetlen volt. Így kerültünk ebbe az intézménybe, TSMT tornára. Napi rendszerességgel vettünk részt az egyéni tornán. Az elején még voltak sírások, különösen a forgó fotelben. Bizonytalanok voltunk, több segítségre szorultunk. Hamarosan a foglalkozásokat egyre bátrabban, kitartóbban tudtuk végig mozogni.

Sok biztatást, dicséretet, türelmet és természetesen szakértelmet kaptunk a terapeutáktól.

Tavasszal az unokám elkezdett beszélni. Az elején még nem értettük mit is mond. aztán egyre többet kérdezett, egyre pontosabban fejezte ki magát. A tornán egyre összetettebb mozgásokat tudott megcsinálni. Ő, aki hintázni mindig félt, már nem sírt. Egyensúlyérzéke, figyelme, gondolkodása, emlékezete egyre jobban fejlődött. Otthon futóbiciklivel már egyensúlyozva villámgyorsan és körültekintően halad. Az utasításokra figyel. Egyre kitartóbban mélyül el a tevékenységeiben. Időközben elkezdtünk logopédushoz járni, hogy beszédhangjai tisztábbak legyenek. Az egyéni torna mellett csoportos tornára is járhatunk.

A teljes felzárkózásig még sok foglalkozáson kell részt vennünk. A rendszeres torna óriási eredménnyel járt.

Egy Nagymama