Nem tudok elég hálás lenni a Sorsnak, Véletlennek vagy Istennek, hogy tavasszal megismerkedtünk. Te hoztad vissza azt a reményt az életembe, hogy a nagyfiam lehet nyitott, boldog, kiegyensúlyozott, szabad gyerek.

Miki (10 éves múlt) mindig nagyon ügyes, aktív, már-már túlságosan is aktív gyerek volt, veszélyérzet és tapintat nélküli kis energiabomba, akivel a tanárok nehezen bírtak és sajnos a suli óta egyre inkább befelé forduló kis sündisznóvá vált. Én pedig magamat hibáztattam és kerestem a megoldást, számtalan dolgot kipróbáltunk, mire a Te hozzáértésednek hála kiderült, hogy a szociális nehézségeit (csoportszabályok ignorálása, családi rendezvényeken kiborulás, indulás előtti állandó feszkó, folyamatos ellenállás) sikerült leküzdeni.

Az utolsó napokat tornázzuk, már közel a vége, szinte hihetetlen, hogy a kezdeti 1-1,5 év helyett fél év alatt mekkorát fordult velünk a világ. A körömtépkedés már 2-3 hét után abbamaradt, néha ugyan van kis visszaesés, de nem sebes a keze-lába már, és az állandó feszültség, ellenállás hihetetlen, de kisimult.

2 hete kitalálta, hogy szeretne megtanulni motorozni, és hogy legyen ami motiválja a torna befejezéséig, elvittük egy próba órára, ahol az oktató meglepődött, hogy mennyire ügyes, életében először irányított motort, de meglepően jól ment.

Nemcsak a fiamat kaptam így vissza, de a házasságunkban is minőségi változás ment végbe, mert nemcsak a gyerekeket, hanem az egész családot gondoztátok, amiért külön hálával tartozom ”

Kata 2022.11